Megtalálta és közzéteszi Csengery Kristóf

*

Ős patkány terjeszt kórt körünkben,

félelem, meghunyászkodás.

Savas szájával mindenünnen

ez tátog ránk, azt várva, más

szóljon helyette. Néz, de nem lát,

hall, de nem ért. Nem fogja fel,

hogy szabadsága, mint szedett fát

unott kertész, most hagyja el.

Nevét elveszti: ő a Senki,

a sárarcú, tűrő tömeg,

örülni, halni, kérni, menni:

mikor mi kell, más mondja meg.

Nem tud jogról, fejét lesunyja,

nem kortyol tiszta levegőt.

Megremeg a kabátja ujja,

ha áll a közrendőr előtt.

Ez régi érzés – s visszatér most.

És régi társ a motyogó

remény. Mint kiflit, morzsalékost,

rágja: megúszni volna jó…

Tartalékolni, áttelelni

cincogva, mint az egerek.

Száz év álom! S életre kelni

másutt, máskor. Ki mondja meg,

mi lesz ebből? Néz levesére,

és elejti a kanalat.

Sír, pedig férfi. Már egy éve,

hogy nincs munkája. Ott matat

benne a kétely: változik még

a helyzet? Az ágakon át

az égre bámul. Szürke, nem kék.

Miből vesz holnap vacsorát?

Magányos, mint a milliók. Nincs,

ki dúdolna egy dalt vele.

Mint tenger mélyén porladó kincs,

rozsdáll zsebében a keze.

Állj oda mellé, hiszen látod,

hogy elfogad, ezt várta rég.

Súgj fülébe halkan egy átkot,

az Idő hallja, s az elég.

Olyan legyen, akár a törvény,

mit vésett Mózes a hegyen.

Ne forralja indulat-örvény:

hűvös, tiszta átok legyen:

„Görcsben fetrengjen, akna-mélyben,

aki szárnyunkra súlyt rakott,

naptárt nyálazva összevétsen

tegnapot, mát és holnapot.

Aki a színt elvette tőlünk,

szűk földalatti folyosón

botladozva fusson előlünk

sötétben, kábán és vakon,

amíg csak él. Aki a hangot

elhallgattatta, süketen

húzzon tonnányi nagyharangot,

s ne értse, hogy »nem« vagy »igen«.

Aki ellopta a ruhánkat,

s az ételünket, fázva és

koplalva kolduljon. S ha vághat,

magának egy karéjt, a kés

ne kenyerét – húsát metélje.

Aki álmunkba belemart,

éveit virrasztásban élje,

s ne hívja békeöblű part.

Aki a szájunkat betömte,

megnémulva bolyongjon a

mocskos sikátorokban, és ne

legyen barátja, otthona.

Halni nem tudva, hosszan éljen,

vétkébe őrüljön bele,

s mikor végül magát megölte,

testét a föld ne vegye be.”

Nem vagyok jövőt igérő távoli égi jel
csak egy földi álmodó, aki gyakran téved el.
Lehet, hogy nem vagyok pont olyan, amilyet mindig is kerestél
de az volna szép, ha mégis,
ha így is szeretnél!

- Mit mondott, Szívem? Szecesszió?

- Nem, Drágám. Recesszió.

Orbán Viktort elviszi a rendőrség

Orbán Viktort nem viszi el a rendőrség

Egy 17 éves budapesti fiút, a 23 éves T. Jánost és a 25 éves B. Richárdot elviszi a rendőrség

"Mindennek rendelt ideje van."

Én mégsem érzem jól magam,

ha nem vagy itt. Csak motyogok,

üres szobákba kopogok,

hol az emberek csak árnyak,

ahol engem nem is látnak,

mert más világban létezem,

míg hozzád meg nem érkezem.

Míg hozzád meg nem érkezem,

egy rosszabb világban létezem,

hol nem is élek, csak vagyok

– elhagynak itt az angyalok –,

verseim is csak láncszemek,

s e lánc tán hozzád elvezet.

Addig nem is érzem jól magam:

"Mindennek rendelt ideje van."

A 2008-as Orbán szerint arról van szó, hogy akik szegények, nem fogják tudni kifizetni a tandíjat, és ez azért fontos, mert Magyarország jövőjét - Széchenyi szavaival élve - a kiművelt emberfők száma fogja meghatározni. Orbán szerint nincs nyersanyagunk, energiaforrásunk, kicsi a népességünk és az ország területe, így egyetlen dologban reménykedhetünk: a tudásban. Az ország jövője ma az országban meglévő tudás mennyiségétől és minőségétől függ, és ahogy megy előre az idő, ez egyre inkább így lesz. Magyarország jövője sokkal inkább függ a tudástól, mint a pénztől, állítja a 2008-as Orbán.

http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=107335

Ugyanez a 2008-as Orbán odaüt egyet a mai Orbánnak a röghöz kötés ügyében is. "Magyarország érdeke az, hogy a tehetséges fiatalok inasévek formájában elmenjenek Magyarországról, és tanuljanak vagy dolgozzanak 1-2 évet külföldön, majd utána kellő tudással vértezve hazajöjjenek. A baj nem az, hogy elmennek a fiatalok, hanem hogy nincs hova hazajönni" - mondja a 2008-as Orbán. Azt is hozzáteszi, hogy a politikusok feladata nem az, hogy azt mondják, fizessetek tandíjat, hanem az, hogy Magyarország egy olyan ország legyen, ahova érdemes hazajönni.

2007-2010.orbanviktor.hu/beszedek_list.php?item=38

"Álmunkban sem jutott volna eszünkbe, hogy 18 év után odajutunk, hogy arról kell győzködnöm a fiatalokat, hogy ne nyugodjanak bele abba az üzenetbe, ami úgy hangzik: ha nincs pénzed, nem tanulhat a gyereked. Ez a tandíj üzenete.

Csak a hírre, hogy tandíj lesz, több mint 26 ezerrel csökkent az egyetemre és főiskolára jelentkezők száma. Csak a hírre, kedves Barátaim! Több mint 20 ezer családnak azt üzente meg a magyar kormány, hogy hátat fordít nekik, menjenek Isten hírével. Nem törődik velük, nem adjusztálja őket, nem pallérozza a gondolkodásukat, nem fektet be a jövőjükbe.

Nem királyságban élünk, kedves Barátaim, ahol a király majd eldönti, hogy a nép akaratát, ha tetszik, figyelembe veszi, ha pedig fényes tekintetű megfontolásai azt nem indokolják, akkor majd nem veszi figyelembe. Egy demokráciában élünk. Átmenetileg, ideig-óráig, sajnos évekig meg lehet velünk tenni, hogy a népakaratot és a népszándékot figyelmen kívül hagyják. De egy demokrácia erre nem épülhet. Előbb vagy utóbb, de inkább előbb, mint utóbb, ennek súlyos következményei lesznek. Fontos, hogy mindenkor tudhassa a magyar politikai osztály, hogy mit kíván a magyar nép. Petőfi azért is klasszikusa a magyar irodalomnak, mert leírta azt a sort: azért a víz az úr, hiába van fölül a gálya. Na, ezt a leckét, ezt a mórest kell kiosztanunk, kedves Barátaim, március 9-én a magunk szelíd, háromszoros igen szavazatával is.

Kedves Barátaim! Azt se felejtsük el, hogy ha valaki azt figyeli, hogy merre tart a világ, s benne Európa, akkor azt fogja látni, hogy a tudás felértékelődik, és felelősségem teljes tudatában mondom Önöknek, hogy Magyarország, a Kárpát-medencei magyarság jövője ma jobban függ a tudástól, mint a pénztől. Aki a tudás elől rekeszti el az utat, az lerövidíti, megkurtítja, megkárosítja Magyarország jövőjét."

Kardos Péter főrabbi el nem hangozhatott beszéde:
Fáj, nagyon fáj!

Fáj, hogy nem tudták megvárni, míg elmegy az utolsó közülünk… már csak négy- vagy ötezren vagyunk… sokan kórházi ágyakon, leépült emlékezettel vegetálnak.

Fáj, nagyon fáj.

Alig vagyunk már, akik emlékezünk arra a napra. 1944. április 3-ára, amikor a család felnőttei ráhajoltak a Singer varrógépre, mások kézzel varrták kabátjainkra, ingeinkre – a sárga csillagot.

Fáj, nagyon fáj.

Fáj mint rabbinak, hogy néhány órával ezelőtt hazudnom kellett. Hazudni a 91 éves Klári néninek, aki kórházi ágyán azzal fogadott: Rabbi úr! Igaz, hogy visszajöttek a nyilasok?
Ugyan, Klári néni. Honnan veszi ezt?
Hát mondják… Meg hogy össze is akarnak írni bennünket. A parlamentben mondták…
Ugyan, Klári néni! Maga elhiszi, hogy 2012-ben a magyar parla­mentben ilyen elhangozhat???
Ezután rám nézett, és önkéntelenül lejjebb húzta hálóinge ujját – de azon így is átütött egy szám, egy tetovált szám.
Szégyenből vagy félelemből takarta el… ki tudja?

Fáj, nagyon fáj.

Fáj az is, hogy hazudtam. De mostantól MINDEN Klári néninek hazudni fogok.
TŐLEM ne tudják meg az igazságot. Legalább életük alkonya legyen nyugodt és tiszta.
Mi meg szégyelljük magunkat, hogy lehetővé tettük, hogy nem akadályoztuk meg, hogy rég elfeledni remélt mondatok időről időre ismét elhangozhatnak az ország házában.
És EZT hagyjuk gyermekeinkre és unokáinkra - örökségül.

Kedves Barátaim!

Ránézve erre az épületre, nekünk, túlélőknek nemcsak a tervező, Steindl Imre neve ugrik be – de az első zsidótörvények szülőházának is tekintjük.
Ennek a háznak falai 70 évvel ezelőtt már hallottak hasonló fel­szólalásokat.
Akkor büdös zsidók voltunk, ma nemzetbiztonsági kockázat va­gyunk!
Bennünket már egyszer FELMÉRTEK!
Bennünket utána MEGJELÖLTEK.
Bennünket utána elhurcoltak, megkínoztak és meggyilkoltak.
Bennünket nem a nyilas politikus szavai borzasztottak el, hanem a többiek reagálása. A levezető elnök párttársé, akinek csupán annyi mondanivalója volt: Képviselő úr! Önnek 1 perce van…
A többiek aludtak rá egyet…
Végül.
Nekem csak egyetlen kérdésem van a kormány felé. Minden ha­sonló alkalommal kiadnak egy azonos szövegű közleményt, amelyben van egy mondat: MINDENT megteszünk azért, hogy ne ismétlődhes­senek meg… stb.
Kérdésem: MI AZ A MINDEN?

Fáj, nagyon fáj!

Köszönöm, hogy eljöttetek!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!
A mai délután jelmondata legyen: MINDANNYIAN EGYÜTT JERUZSÁLEMÉRT – MINDANNYIAN EGYÜTT MAGYAR­ORSZÁGÉRT!

Szigorúan tervez, átgondolva mélyen:

vonalzóját rajta tartva az Egészen,

asztalán fasorok merednek az égnek,

egyenesen futnak sötétzöld sövények.

De a rózsabokrok rendezetlen nőnek,

nem hajlanak ők meg semmilyen erőnek,

amely léniát tart, rendez és szabályoz,

élőt kényszerítve a halott szabályhoz.

Varga István képviselő úr(?) zseniális hozzászólásával bizonyította, mit gondol a (magyar) nőkről.

"...a nők az önmegvalósítás, emancipáció mellett elfelejtenek gyereket szülni. Ha önök azt szeretnék, hogy ötven-hatvan év múlva legyen még magyar…majd ha mindenki megszülte a maga két-három vagy négy gyerekét, akkor mehet önmegvalósítani meg emancipálódni". Szerinte "talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak".

"Talán vissza kellene állítani a családnak, a gyermekvállalásnak a rangját és szerepét. Talán az anyáknak vissza kellene térni elsősorban a gyermeknevelés mellé (Felzúdulás az LMP soraiban. - Dr. Vadai Ágnes: Ó!), és elsősorban azzal kellene foglalkozni, hogy ebben a társadalomban ne egy vagy két gyermek szülessen, hanem három, négy vagy öt gyermek. És akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnénk egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak."

Remek gondolatsor. Szinte sajnálom, hogy nem nekem jutott eszembe. Ezzel bejuthatnék a leendő parlament konzervatív padsoraiba.

Számára a nő nem több gyerekgyárnál. A családon belüli erőszak kapcsán kifejtette, hogy ennek elsődleges oka az, hogy a nők ahelyett, hogy zsinórban szülnének, 'önmegvalósítanak'. Vérlázító...

Miért gondolja egy nő, hogy joga van döntenie saját életéről? Mit akarnak ezek az 'emancipák'??? Miért nem veszik végre tudomásul, hogy a nők egyetlen feladata a szülés? Miért hiszik azt, hogy kikerülhetik elrendelt feladatukat? Azt hiszik, van joguk gondolkodni? Egy frászt...

Eszembe jut Hofi Géza halhatatlan jelenete... Hát, magyar nők, vegyétek tudomásul: Varga képviselő tudja, hányat fialjatok...

Az elhangzott felszólalás önmagában is szomorú.

Ami ennél is jobban elkeserít, hogy párttársai közül egy sem volt, aki elhatárolódott volna tőle.

Update: Elhatárolódtak... de Rogán Antal és Selmeczi Gabriella közleményében azt írta: a Fidesz-frakció nem támogatja, hogy családon belüli erőszak címmel a büntető törvénykönyvben önálló büntetőjogi törvényi tényállás legyen... Remek.