Kicsit féltem tavaly a sulitól, Barna elköltözött vidékre, ő volt a legjobb barátom, még az oviból, mindig megvédtük egymást, és olyan furcsa volt bemenni abba a terembe, ahol egy padban ültünk. Én inkább leghátra ültem. Úgysem akar mellém ülni senki.

Május végén Anya vett nekem egy új nadrágot meg pólókat a turiból. Tényleg teljesen újak, még az árcédula is rajtuk volt. Anya barátnője ott dolgozik, mindig kiválogat nekünk pár darabot, ami szerinte jó ránk. Hát nálam nem találta el annyira, kicsit nagyok. De Anya szerint úgy növök, mintha kötélen húznának, hipp-hopp kicsi is lesz rám. De olyan ciki így suliba menni. A tolltartóm is ugyanaz, mint elsőben volt, Anya szerint nem kell minden évben új. Krisztiánnak hatalmas az új tolltartója, van benne vagy száz hely a cerkáknak,meg a tollaknak, meg tele van zsebbel, és még zenél is, ha kinyitja, de ennek Kati néni nem nagyon örül. De Nikolettre sose szól rá, pedig neki is ugyanolyan van, csak annak más a színe. De Niki az igazgató néni unokája. Nekem tetszik az a nagy tolltartó. De Anya azt mondta, ez csak olyan markecing, amit azért találnak ki, hogy a szülők meg a gyerekek azt higgyék, hogy meg is kell tölteni, és mindenféléket vásároljanak még, mert így nekik sokkal több pénzük lesz. Ha ez a markecing tényleg sok pénzt hoz, tök jó lenne egy nekünk is.

Anya szerint nagyon sokba kerül a jövő év is, pedig még csak harmadikos leszek. Sok könyvet kell venni, Anya egész nyáron próbál félretenni rá. Pedig van olyan, amiket ingyen kapunk, mert Anya egyedül nevel minket, és a misztérium állítólag odaadja az árát, mert a suli bejelentett minket, hogy nekünk sok segítségre van szükségünk, de Anya nem akarja, hogy ne legyenek meg a könyvek, amik a külön foglalkozásokra kellenek. Sajnos béjblédes füzetet nem vesz, azt mondta, jó lesz a normális füzet is, pedig az osztályban majdnem mindenkinek ilyen van, meg pókemberes a fiúknak főleg. Már megvettük a zsírkrétákat, a hajtogatót, a vízfestéket mert mindet elfestettem. Attól féltem, hogy Anya haragudni fog, de azt mondta, jobb hogy ezzel foglalkozom, mintha az utcán rendetlenkedem a többiekkel. Meg ott sok az eldobált fecskendő is, amik nagyon veszélyesek. Meg ezeket oda lehet ajándékba adni a Nagyiéknak. Anya szerint nagyon ügyes vagyok. Hát nem tudom, hogy festő legyek vagy fodrász, ha nagy leszek.

Jaj, nagyon jó volt a Nagyiéknál lenni. Ott van minden, kutya, macskák, de csak az egyiket lehet simogatni, mert a másik három vad, fújnak, meg karmolnak, csirkék, meg még malacok is, de azok nem tetszettek annyira, mert nem jó a szaguk. De Basa, a kutya nagyon jó fej, mindent visszahoz, amit eldobunk neki, és sose harapna meg senkit. Kár hogy nem lehet felhozni ide a Király utcába, mert nagyon nagy a teste, és nem férne el itthon, meg Anya szerint mi is eleget eszünk. Hát nem tudom. Én szívesen aludnék vele egy ágyban, csak lehetne végre egy kutyám! Itt csak idegen kutyákat lehet simogatni, de van néhány nagyon kedves a futtatóban, és a gazdáik is megengedik, hogy játsszunk kicsit velük. Meg lehet galambokat is etetni, de azok sokkal butább állatok.

Mindjárt végére érek a két oldalnak. Anya szerint minden nap ennyit kell írnom, mert nagyon rondán írok, és Kati néni ezt mondta neki, hogy ez nekem jót fog tenni. Ezért találta ki nekem a naplóírást. Ő is írt kiskorában egészen addig, amíg meg nem született Jani, a bátyám. De azt mondta, csak akkor mutatja meg, ha felnövök, mert nem értenék meg sokmindent belőle.

Na kész. Majd holnap is írok. Aztán majd megmutatom a fiamnak, ha felnőtt lesz. De szerintem hamarabb is értené.

A gyerekek nem hülyék.

Csak szeretni kell őket.